Kilencedik rész - Egy furcsa esemény beindít több furcsa eseményt..

Szóval körülbelül egy hét telt el azóta, hogy a fiúkat a konyhába küldtem, és történt egy két érdekes dolog, példáulFlor bemutatott egy lánynak, és... Azt hiszem teljesen szerelmes lettem... De a tudat, hogy úgysem tetszenék neki, megőrjített, alig ettem, kedvtelen voltam, és mindenkivel bunkóztam, aminek senki nem örült, mindenki kérdezte, mi a baj, szerencsétlen Flort egyszer meg is sirattam, mert egy bunkó pöcs voltam. De egyik nap Danielle teljesen lestrapáltan jött haza, és ekkor kezdtem rájönni, nemrossz dolog, ha lányokkal is tud barátkozni az ember. Szóval Danielle mindenkit nyaggatott, hogy menjen már vele nyújtani, mert az majd biztos feldobja. Hozzám is oda akart menni, de előtte felszólították, vagyis gondolom, mármint hogy izé... Szóval Danielle barátságosan mégis odajött, és megkérdezte:
- Teeee nem akarsz velem nyújtani jönni? - Kérdezte, én vidáman, ragyogó szemmel felpattantam, ugyanis szeretek nyújtani. Ugyanis a nyújtás néha nagy fájdalommal járt, és én hogyha éppen valamiért nem tudtam, vagy akartam kezet vágni... Akkor nyújtottam, nagyon hajlékony lettem, bár Danielle kétkedő pillantása és felszólítása elárulta, hogy ő bizony nem igazán bízik bennem, de amint beértünk egy ilyen konditerem féleségbe, és elindította a magnót, amiben éppen a Last First Kiss ment... az a szám a gyengém, komolyan. Lazán lementem spárgába, és minden probléma nélkül előrehajoltam, na jó itt voltak kissebb bajok, de nem volt bészes. Danielle elismerően füttyentett, és ő is lement spárgába. Így voltunk egy ideig, aztán hirtelen megszólalt:
- És kibe vagy szerelmes ennyire? - Elpirultam, amit nem látott ugyan, de tudtam, hogy tudja, hogyy milyen reakciót váltott ki belőlem.
- Miből gondolod, hogy az vagyok? - Kérdeztem élesen, de a hangomba egy kis sajnálaat is vegyült, így annyira nem sértődött meg a lány.
- Jajjj... Lehet, hogy a srácok ilyen vakok, de az, hogy alig eszel, bunkó vagy, már bocs, és hogy állandóan szerelmes számokat hallgatsz részemről egyértelmű. - Mondta kis gúnnyal a hangjában. Jogos, gondoltam magamban, de akkor is sértő, hogy ennyire ismeri a gondolataimat, pedig alig beszéltünk.
- Jade Thirwallba. - Mondtam lemondóan, Danielle megkönnyebbülten sóhajtott.
- Ez remek.. Amióta találkoztatok a klipforgatások közben állandóan rólad beszél... - Mondta úgy, mintha én még soha nem hallottam volna őt Liam hatalmas... khm... szívéről ömlengeni. De azért nagyon megnyugodtam, és tiszta vidáman nyújtottam, és az egészet megkoronázta az, amikor Danielle megkért, hogy táncoljak valamit. Tudni való rólam, hogy elég hosszú ideig táncoltam... Több műfajt is kipróbáltam, a balettot is, de azt hamar befejeztem, de legalább hajlékony lettem. Szóval a Heart Attackre táncoltam, csak úgy, semmi koreográfia vagy ilyesmi, teljesen természetesen. Danielle a tánc végén elképedve mosolyogva nézett rám:
- Hát... tudom, hogy komoly munkád van, de... Szóval a Little Mix turnéra megy hamarosan, és... Kiírtak egy pályázatot, hogy táncost keresnek. Holnap lesz a meghallgatás, és gondoltam, talán benézhetnél. Csak mondták a lányok, hogy nézzek valakit, akit jónak gondolok. És férfi táncosban így is hiány van. - Na jó. Itt. Totálisan. Szívrohamot. Kaptam. Igen, ez teljesen igaz, imádtam táncolni, de amint anya meghalt, abba kellet hagynom, mert 1: apám utálta a táncot 2: egy nyomorék volt, aki nem volt hajlandó fizetni. De ezt ne részletezzük. Szóval leugráltam a lépcsőn, aminek következtében majdnem meghaltam, de ez nem zavart, most már hirtelen mindenkivel kedves voltam, és nem nagyon érdekelt, hogy mekkorát röhögtek rajtam, ugyanis beközöltem Perrienek, aki a körmeit tisztogatta, szegényre a frászt hoztam, hogy holnap bizony én leszzek a nyerő, ha meg nem, akkor is, mert igen. Mindenki nézett, de láthatóan csak Perrie és Danielle értette meg, Flor pedig mosolygott. Láthatóan örült annak, hogy vidám vagyok, ugyanis senki nem ismert annyira, mint ő...

VÉGE

Nyolcadik rész - Nem megy ez nekem...

Elgondolkodtatok már rajta, hogy vajon miért nem megy nektek valami? Például az, hogy boldogok legyetek? Vagy az, hogy ne sértődj meg teljesen értelmetlen apróságokon? Én szinte mindig, de nem jutok dűlőre sosem... De valahogy más volt itt, valami olyasmi volt, mint valami védelmező hely, távol volt tőlem mindenféle probléma, és az életem egyre jobb lett... Kivéve, hogy magányos voltam, eddig fel sem tűnt, hogy mennyire... Talán mert benne voltam a ködben, hogy nekem mennyire baromira jó, hogy itt lehetek... De akkoris hiányzott valaki, mármint valaki, aki nem csak mint barát volt ott. Ez szerencsére senkinek nem tűnt fel, még Flornak sem, és nem is nagyon említette  meg, csak néha kérdezett, hogy milyen lányok jönnek be. De semmi komoly, ennek örültem, de mégis vártam, hogy valakinek feltűnjön, hogy héééé valami nincs rendben. De senkinek nem tűnt fel, ezért néha voltak hiszti rohamaim, de amúgy mindent összefoglalva megvoltam. Szóval az előző nap után felkeltem, és elindultam a konyhába, végre időben, és a kezem is kezdett meggyógyulni, szóval vidáman álltam neki a sütésnek, és énekelgettem, persze nem sokat, mert megint felkeltek mindenkit, ami nem lenne jó, mert azt hinnék, hogy kész a kaja. Szóval sütögettem, és közben azon járt az eszem, hogy ma kéne valamit csinálnunk, nem csak ülni, bár a fiúk így is elég sokat dolgoznak, szóval fogalmam sincs róla, hogy mennyire van kedvük hozzá, majd kiderül. A kaja kész lett, levettem a tűzről, megterítettem, és felrohantam, és mindenkihez benyitottam, hogy reggeli, Flor és Harry voltak a legfurcsább pozicióban... Nem szóltam semmit, de végig ezen mosolyogtam reggeli közben, de nem tűnt fel senkinek, szóval nem volt semmi baj... Aztán felajánlottam, hogy csináljunk valamit, és ne csak üljünk itthon.
- Khm... Mr. Moulding, ha tudná, mi itt komoly fizikai munkát végzünk, ezt ülésnek hívják, és sokkal fárasztóbb, mint amilyennek tűnik. - Mondta Louis a répáját rágcsálva. és azért nyúlt, amit Harry elvett tőle, hogy bosszantsa.
- Hát akármilyen nehéz is, nem árt a testmozgás, és perszevannak rajongóitok is... - Mondtam komolyan.
- A number one rajongónk te vagy. - Nyújtotta ki nyelvét Louis, mire én elpirultam, de határozottan válaszoltam:
- Ez nem így van, én csak a legszerencsésebb rajongótok vagyok, de sokan sokkal nagyobb rajongók nálam. - Mondtam, kicsit sértődött hangon, mert belegondoltam, hogy ha nem én lennék, másnak is ezt mondták volna.
- Hé nyugi van... Akkor  se akarok kimozdulni, mert fáradt vagyok, sok munka van ám... De holnapra készülj fel, mert velünk jössz... - Mondta Liam mosolyogva. Sejtelmem sem volt, hogy hova, de a mosolyából ítélve nagyon fogok örülni neki, vagy nagyon nagyon gonoszak lesznek velem... De nagyon izgultam, ezért Florhoz fordultam, aki láthatóan be volt avatva.
- Naaaaaaaaaaaaaaaaaaaa legalább te mondd el nekem, mert ha nem, megint rohanok a késért. - Fenyegetőztem tökéletes pókerarccal, mire Liam és Louis lefogtak, a többiek elállták az utamat... Elképesztően jól esett, és meg is lepett. Flor csak nézett, hogy milyen gyorsak voltam, én pedig egyenként megöleltem őket, mert olyan jól esett, Flort is, őt pedig azért, amit eddig tett értem, a nap többi része azzal ment el, hogy a fiúk idegesítő utalásokat tettek, ezért nekik kellett megoldani a főzőcskézést, amíg én a nappaliban Florral beszélgettem.
- Hát ezt elintézted, nekem miért nem kell főznöm? - Kérdezte.
- Mert miattad nem csődölhet be a biztosítótársaság. - Mondtam nevetve, az egész este így telt, bár meglett e böjtje, mégpedig ez, hogy én nem vacsizhattam, de aszag alapján, azthiszem én voltam a legjobb helyzteben....

VÉGE

Hetedik rész - Flor(a)

Reggel fáradtan keltem, és a kezemen lévő seb bár már nem vérzett, de nagyon fájt, ezért megkértem Harryt, hogy segítsen, és ő elment főzni, addig mellém állította Flort őrnek, akit még nem ismertem annyira, bár baromkodtunk egy jót már bevásárlás címén. Ő pedig totálisan lesokkolt a seb láttán, és megakarta ölni a fiúkat, de én megnyugtattam:
- Hidd el, felesleges, én vagyok egy sértődékeny hisztis picsa, aki önbántásra hajlamos. - Soroltam fel a jellemzőimet egy lélegzetre, de Flor mosolyogva leintett.
- Szerintem viszont csak kevesen értenek meg, és ezért kicsit el vagy veszve. - Mondta mosolyogva, olyan kedves volt velem mindenki, és hihetetlenül jól érzem magam itt. - De ha megkérdezhetem: mikor volt az első, mármint mikor tettél magadban kárt először?
- Hát... Nem szeretek róla beszélni, de a bíróságon... Na nem valami rossz cselekedet miatt voltam ott, félre ne értsd. - Tettem hozzá, Flor meglepett tekintete miatt. - Nem, csak anyám meghalt, és a bíróságon döntötték el, hogy kihez kerülök, és hát tudtam, hogy apám milyen ember... Ezért az ítélet után a WC-ben megvágtam magam... a tükörből le volt törve egy darab, én pedig valamiért... Olyan ez talán, mint a szexuális felpezsdültség, nem tudod, mit miért csinálsz, de megteszed... És akkor valahogy jobb volt, bár féltem utána öltözni, vagy bármit csinálni, de... Valahogy segített. Tudom, hogy neked ez furcsa, de... - Mondtam a könnyeimmel küszködve, hihetetlen érzés volt újra átélni azt, hogy elvesztettem anyámat, és visszagondolva, baromi erős voltam, hogy senki nem szeretett, és nem lettem öngyilkos. De Flor megölelt, és bíztatóan mosolygott.
- Akkor már értem, hogy miért énekled jobban a lassú szomorú számokat a fiúk szerint. Amúgy tényleg, hogy haladsz az énekléssel? - Kérdezte a lány, akiből csak úgy dőlt a kedvesség, na meg a kérdések.
- Hát... Most Perrie azt mondta, hogy megkockáztathatok egy kisebb előadást, de még mindig könnyen fáradnak el a hangszálaim. - Mondtam mosolyogva, és elfordultam, hogy kényelmsebb legyen, de ekkor nagy fájdalom hasított a kezembe, ezért felkiáltottam, igen férfisan, mire Harry kirohant a konyhából:
- Flor mi a bajod? - Kérdezte a röhögéstől a földön fetrengő lánytól.
- Semmi, David sikított, mert ráfordult a kezére, de már jólvan. - Mondtam, mire Harry morcosan visszament a konyhába, ma csak ő nem emnt be a felvételre, mert nekünk kellett segítenie. Nagyon morci volt...
- Harry nagyon kiakadt azmiatt, mert nem mehetett el, ennyire utálja, ha nélküle mennek a fiúk? - Kérdeztem a lánytól, aki vidáman nézte a párnámat, amit Louistól kaptam, mi más van rajta, mint répa? Tipikus...
- Hát... Szerintem inkább csak idegesíti, hogy most nem ő az a pasi, akivel foglalkozom... Jajj tényleg, neked kéne majd barátnő is... - Jegyezte meg, csakúgy mellékesen magának... Elkezdtem félni,  hogy valami kapafogú libával fog összehozni, de nem tettem szóvá, mert nem akartam tapintatlan lenni.
- Hátőőőőőő... Most nem nagyon van rá szükségem, és miből gondolod, hogy nincs? A jobb kezem igen szép, csak kopasz, de húzok én rá parókát. - Mondtam röhögve, Flor megint elszédült a röhögéstől, de megcsapkodott.
- Az nem fog úgy szeretni, mint akinek több mint öt ujja van. - Mondta komolyan, és nagy elhatározás látszódott az arcán, az egész nap így telt, Flor lányokat mutatott nekem, de csak egy volt, aki nagyon tetszett, de én neki biztos nem tetszenék, ezért nem is mondtam, hogy tetszik. A nap végén pedig csak néztem a plafont, lent aludtam, és volt időm azon gondolkodni, hogy tényleg... Milyen  baromira magányos vagyok... Az első nap sírtam magam álomba... És remélem ez volt az utolsó nap is.

VÉGE

Hatodik rész - Fogjatok le mert kárt teszek magamban.

"A változás szelében állni remek érzés, feldob, aztán fenttart, mindent elfelejttet veled... De ha elmegy, már kitissztul a füled, a szemedbe sem megy a por, és ekkor jössz rá, hogy senkinek nem kellesz..."
A nappaliban arra ébredtem, hogy már mindenki fent van, és arra várnak, hogy felkeljek. Mindenki nagy szemekkel bámulta, hogy éppen hogy kecmergek ki az ágyból, és a hihetetlen szégyent nem tudtam letörölni az arcomról, tudom, hogy egyszer kifognak rúgni. Niall morcosan nézett rám, megértettem, ezért gyorsan futottam, és hulla csöndben készítettem a kaját. A hangulat nyomott volt, bár aa lányok nem voltak itt, mint később megtudtam, elmentek bevásárolni. Niall figyelő tekintete kísért végig, és amint végeztem, megterítettem, elővettem a fülesem, és elmentem csöndben zenét hallgatni. Aztán jöttem lefelé a lépcsőn, és benéztem az étkezőbe, fojtott hangon beszélgettek, de értettem, mit mondanak...
- Louis nem kellett volna felvenned. Szerintem egyáltalán nem főz jól, mármint eddig jók voltak amiket csinált, de ez ehetetlen. - Mondta Niall, lehet, hogy igaza volt... De sietnem kellett...
- És mindennap végighallgatom, ahogy Perrievel énekelnek, az egyetlen dolog aminek örülök, hogy tényleg keményen dolgozik, és tényleg javul, de néha még mindig olyan borzasztó hamisak a hangjai... És minek hoztad egyáltalán ide? Biztos talált volna magának házat... - Mondta Harry. Ezek talán nem hangzanak olyan sértően, de nekem... A példaképeim szerint vagyok szar. Felrohantam, ezt már nem sikerült olyan halkan, és elegánsan, mint a lementelt. Louis szobájába mentem, és ott kifeküdtem. Egyszerűen nem bírtam ezekkel a szavakkal együttélni. Persze, magánbeszélgetés volt, és mindenki mérgesvolt, mert majdnem délkor ettek, pedig mint már megtudtam, elindítottam P!nk Don't Let Me Get Me című számát, és lefeküdtem a földre, csak bámultam, és énekeltem, bár ez alig tűnt fel. A hangom folyamatosan elcsuklott, de távolról sem úgy hangzott mint előtte, erősebb volt, és a mély hangokat is profin énekeltem ki. Aztán megláttam egy zöldségpucolót, és a sebemre néztem. Nemtudom, mi vezérelt akkor, de felkaptam, és.. Megint megtettem, megvágtam magam, a répaszagú büdös koszos pucolóval. Sustorgást hallottam a szoba elől, Liam, Zayn, és Louis szidták Harryéket, akik nagyon sajnálták láthatóan, de hallottam valami olyat is, hogy most miért énekel ilyen jól? De lehet, hogy más volt. Szóval csak néztem, ahogy folyik le a vér a kezemen, és éreztem,a hogy a rossz érzés távozik, de marad helyette a borzalmas fizikai fájdalom. Harry és Niall jöttek be, a többi három srác már nem volt ott. Hihetetlen ijedtséggel néztek rám, odarohantak, és felcibáltak a földről, mert én ott feküdtem, és nem tudtam, hogy hol vagyok, elég sok vért vesztettem, de szerencsére nem lett belőle kórház, ügyesen el lett látva a sebem, és amikor felkeltem Harry és Niall ültek az ágy mellett. Mosolyogtam, de erőtlenül, és szomorúan.
- Nézd, nagyon sajnálom, amit mondtam, egy idióta vagyok. - Kezdte Harry, aki láthatóan előre felkészült egy beszéddel. Niall meg olyan fejet vágott, mint aki képzeletbeli Word-be írja be a szöveget, amit mondani akart. - De nekem olyan furcsa, olyan mintha... Mintha mindenki elvárná, hogy tehetséges énekesnek nevezzelek, de szerintem te valaki vagy, akiből tehetség válhat. És nemtudom... Nagyon nem akartam, hogy ezt műveld, nagyon sajnálom. - Na ez nem volt előre megírva, kicsit bénácska volt, de az én válaszom sokkal menőbb volt:
- Öghmmmmm... - Mondtam nagy meggyőződéssel, hogy én valami értelmes mondatot mondok.
- Hidd el, én is nagyon sajnálom, és nagyon  finom amit csinálsz, és rendes adagot, csak ideges voltam, a kajátlanság beszélt belőlem. Sajnálom. - Megöleltem mindkettőjüket, és csak bámultam utána.
- Összevérezted a répapucolómat, és a répás szőnyegemet. - Mondta Louis tettetett morcossággal, aztán odarohant, és megölelt, szeretek ölelkezni naaaaaaaaaa. És megnéztem a sebemet, és az orromra csapott:
- Ilyet többet nem csinálsz, mert ezt nem szabad, ez fáj neked, és mi szeretünk. - Mondta szomorú fejjel, Liam jól leszidta Niallt és Harryt, Zayn pedig megpróbált felvidítani, hogy nekem is van saját menő tetkóm. De még mindig úgy éreztem, mindenki kerüli a forró kását...

VÉGE

Ötödik rész - A változás szele ( Második rész, a vihar)

Reggel hihetetlen torokfájással ébredtem, de legalább sikerült a hatkor kelés, ezért reménykedhettem a maradásban, és a reggelit sem égettem oda, és a nap szinte tökéletesen indult, ugyanis sikerült mindenkit felkeltenem a Hits Radioval, ahol éppen a Kiss You szólt, és a bemondó na tippeljetek, ki lehetett? Áhhh túl egyszerű, ezért nem mondom el, szóval jöttek le a fiúk, akik a megterített asztal mellett találtak engem, a Kiss You-t énekelve halgathattak. Elvoltam, kétségtelen tény. de a végén meglettem a tapsolva, amit nem értettem, hiszen elég szarrá gyepáltam magam, de most nem táncoltam. Szóval lehet, hogy azért, de tényleg nemtudom. - Valaki eljön velem bevásárolni? - Tette fel a kérdést Flor.
- Bocsi, én most fáradt vagyok. - Jöttek mindenféle indokkal, szinte senki, kivéve engem, én szeretek vásárolni menni.
- Én elmegyek veled, ha nem bánod, és Hazza sem. - Fordulok Harry felé, aki lemondóan bólint.
- Rendben, de akkor tényleg csak bevásárlás legyen. - Mondja Harry felemelve mutatóujját.
- Jajj csak nem lopom el előled, ennyire nem bíztok bennem? - Néztem rájuk értetlenül, azon kívül, hogy majdnem felgyújtottam a házat, és nem tudtam rendesen felkelni, ja és alig ismernek.De akkoris. Na mindegy, szóval beültünk a kocsiba Florral, aki bámulta az utat, és nemigazán szólt semmit, pedig én a vásárlásnak. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve feltettem egy hülye kérdést:
- Szerinted hogy nézek ki? - Kérdeztem a lánytól, aki majdnem lesiklott az útról.
- Mivan? - Kérdezte félig értetlenül, félig reménykedve, hogy félreértette.
- Mint pasi, szerinted hogy nézek ki? Mármint, oké nem akarlak elcsábítani, ne értsd félre, bár szerintem gyönyörű vagy, de nem akarlak elvenni senkitől, szóval... Tehát utcára léphetek-e? - Kérdeztem, hogy jobban értse a sándékomat.
- Persze, sőt... Egész jól nézel ki, de nekem akkoris Hazza az ideális pasi... - Mondta, ezt persze megértettem, mármint azt, hogy NEKI az ideál, nekem inkább a lányok jönnek be. Na szóval utána beindult a társalgás, és mint kiderült, abban az autóban volt egy igen jó hangfal is, szóval miközben dübörgött a szexuális kocsi, és benne max hangerőn a Take Me Home ment, mert mi más, jól megbámultak minket az utcán, főleg, hogy énekeltünk is, nem kicsit, a rendőrök is igazoltattak minket, de összességében jó nap volt, csak akkor volt a baj, amikor visszaérve tudatosult bennünk, hogy SEMMIT nem vettünk, de már késő volt, és nekem dolgoznom kellett, Harry dühüngött, hogy Flor biztos megcsalja, de lenyugtattuk, sikeresen, mert megígértem neki, hogy segíthet a főzésben, de Louis is ott legyeskedett, mert Flor rohangált a házban, hogy " Louis kell egy meleg haver, hol vaaaaaaaaaaaaaaaaaaagy? " szóval egész jól telt az idő, időközben megtudtam magamról, hogy majdnem olyan perverz vagyok, mint Harry, és olyan idióta mint Louis. De Zayn hiúságát nem sikerült elérnem, pedig manapság igyekszem ügyelni a kinézetemre, de ezt áááá...
- Zayn vigyázz, mert a levegő tönkreteszi a hajadat, ha zacskót húzol a fejedre talán... - Mondtam, Louis a földön fetrengett a röhögéstől, én pedig összeborzoltam Zayn haját, aki morcosan nézett.
- Naaaa ne haragudj, csak vicceltem, ne húzz zacskót a szexi fejedre, mert megfosztod a tinilányokat  a látványtól, ja és ennél is jobban fogsz hasonlítani egy pedofil gyilkosra. - Mondtam neki, erre már nem sértődött meg, csak összekócolta a hajamat.
- Ezt még visszakapod. - Mondta nagyon álnok fejjel, és kiment a konyhából, de Louist is kiküldtük, miután majdnem felborította a tésztával bénázó Hazzát, és végül azt is én csináltam. Aztán beültünk üvegezni.
Louios kezdett, és mily' furcsa, nálam állt meg, mint mindig.
- Felelsz, vagy mersz? - Kérdezte unott fejjel.
- Merek. - Mondtam neki morcosan, olyan szemmel, hogy "Én aztán nem eszek szegfűszegessót."
- Hát akkor mondjuk menj fel a legfelső emeletre, mi elindítjuk a Commandert, te pedig gyere le sztriptízelve. - Mondta gonsoz fejjel.
- Tommlinmum nem tanította meg a Tommlinsont, hogy viselkedjen? - Kérdeztem, és durcisan elfordultam.
- Na, csaináld meg az én kedvemért. - Nézett rám bociszemekkel, és végül belementem, de a sztriptíz egyenlő volt a nadrág levételével, a póló maradt, érthető okokból. Aztán felöltöztem, és pörgettem. Harryn állt meg.
- Bocsi, de most morcos vagyok: énekeld el Louisnak a boyfriendet. - Mondtam gonosz fejjel, és a npa végére szinte mindenki énekelt, a hímneműek ( köztük én is ) Perrie és Danielle nem mutattak be erotikus táncot, pedig Harry igen lovagiasan mondta el, de végül ő is visszavonta Flor nézésének hatására, ami szerintem valami olyasmi lehetett, hogy soha  többet nem fekszek le veled. Azóval igen, este jó sokáig fentmaradtunk, aztán egyszercsak elaludtunk, és mindenki azon aludt, akin tudott, természetesen én voltam legalul.

VÉGE

Negyedik rész - A változás szele

"A változás szele egyszercsak feltámad, és jön, hol lassan söpör el mindent, hol gyorsan támadt tornádóként jön, de a legveszélyesebb mégis az, amikor hol az egyik, hol a másik van jelen. "

Reggel arra keltem, hogy Louis ugrál rajtam, hogy keljek már fel, mert éhesek... Ohhh bazmeg. Flor és mindenki ült az asztalnál, és mindenki körülbelül olyan fejet vágott, hogy most ki leszek rúgva. Remek, na mindegy, időközben megérkezett Eleanor, Perrie és Danielle is megérkeztek, és nagyon fáradtak voltak, szóval bementem a konyhába, és bekapcsoltam. Kelly Rowland Commander szímű száma ment, a refrént már nem bírtam ki, muszáj volt énekelnem. Amikor vége lett a számnak már mindenki ott állt a konyhába, és az én magánprodukciómat nézték, én pedig szégyenlősen elfordultam, és csináltam tovább a reggelit, egy darabig semmit nem szóltam, csak főztem...
- De azért megkérdezhetem, hogy egy tízes skálán mondjuk... Oké, hogy borzasztó volt, de van esélyem, hogy énekes legyek? - Kérdeztem nagy mosollyal, próbáltam pozitív lenni, de tudtam, hogy kemény kritikát fogok kapni, mert nagyon gyenge voltam.
- Hát... Sok gyakorlással, és tényleges akaraterővel még lehet belőled valaki, de tényleg nagyon sokat kell gyakorolnod. - Mondta Perrie, láthatóan meg sem próbált kíméletes lenni, a hatás kedvéért még össze is húzta az ajkait. Nagyon csúnyán nézett rám, tényleg. Meg is ijedtem.
- Perrienek igaza van. - Mondta Louis. - Ha tényleg ez az álmod, akkor segíthetünk, de nagyon nagyon sokat kell gyakorolnod, nem azért, mert ez szörnyű volt, de a végére már nagyon elvesztetted a kontrollt, pedig ez csak egy háromperces szám volt, bár hozzá kell tenni, hogy Kelly Rowlanddel versenyeztél, és akár győzhettél is volna ha nem táncolsz. - Ezek a szavak nagyon sokat jelentettek nekem. Bár Daniellenek, Perrienek, és Eleanornak még csak a nevét ismertem, bevontam őket egy közös nagycsaládi ölelésbe.
- És akkor tényleg segítetek? - Mondtam, a könnyeimmel küszködtem, hiszen az volt az álmom, hogyy egyszer énekes lehessek.
- Én vállalom, már ha senkit nem zavar. - Mondta Perrie, kicsit félősen pillantott Zaynre, valószínűleg Zayn sokat féltékenykedett, amit meg is értek.. Azért Perrie Edwardsról beszélünk... Nem pedig valami másodrendű ronda csajról, de Zayn csak bólintott.
- De előtte fejezd be a reggeli csinálását, mert.... - Ekkor beleszagoltam a  levegőbe... Ó bazmeg a tojás... odafőtt. - Áááááá hívjátok a tűzoltókat, a NASA-t és evakuáljtátok az épületet, ZÁPTOJÁSSZAGVAAAAN. - Így ordítoztam végig a házat, miközben a többiek kidobták a tojást, és vajaskenyeret ettek. Jellemző. - Akkor mielőtt kirúgnátok, időre elkészítem az ebédet.
- Addig tudsz gyakorolni. - Mondta Peerrie mosolyogva, és bement velem a konyhába, ahol mindenféle hülye hangokat kellett kiadnom, aztán meg énekelgettem kicsit, és meg kellett állapítanom, rengeteget fejlődtem. Aztán midnenki ebédelt, természetesen én maradtam a mértékletesség híve, ezért Niall megint megette a kajám felét, de legalább ő tapasztaalta meg, hogy milyen szétrágni egy csomó borsot nem én. Háháháháháhá. Na szóval amint végeztünk, mindenki beült a nappalibe tv-t nézni, de mindenki valamilyen párral. Szóval én és Niall kínosan festettünk, de találtunk lehetőséget, mégpedig kifejlesztettük az amőbázás egy olyan módját, hogy közben tudjuk nézni, hogy hogyan rabolják el a morcos bácsik a szexi csajt.... Összegezve, ez is jó nap volt...

VÉGE

Harmadik rész - Barátok, Vidámság, Szabadság

Életem legvidámabb kelése volt, na jó, ha azt nem nézzük, hogy iszonyatos hátfájással ébredtem. De azért jó volt, mert egy vaku keltett, ami történetesen Louis telefonjából származott, és engem fényképezett le, hogy hogy alszom. Cseles, indeed nagyon cseles. Szóval amint felkeltem, pizsamában végigkergettem az egész házban, ilyen kiáltásokkal, hogy:
- Ha felrakod Twitterre megöllek. - Teljesen jól éreztem magam, maximum kicsit fájt, hogy minden második dologba bevertem a lábam, és Louis végül felrakta a képet. És ennek hatására a twitterem kapott rengeteg követőt, mert nagyon nagyon sokan bekövettek. Haha vicces volt, főleg, hogy egy csomóan levették a tiltást, pedig sokat kaptam ám. De sajnos a rhoaangászás közben nem figyeltem eléggé, és meglátszott a kezemen a heg. Én mosolyogva futottam oda, de az összes fiú már-már morcos fejjel nézett rám, de inkább kíváncsiságot éreztem.
- Az mi a kezeden? - Kérdezte mély, kedvesen érdeklődő, szinte nagymamás hangon Liam.
- Hát... Főzés közben volt baleset, és... - Hazudtam, abban már egész jó voltam, de ez az eddigi leggyengébb.
- Aha, és most próbálj meg igazat mondani. - Mondta Zayn, komoly arccal, mindenki úgy nézett rám, mint aki megölt egy kiskutyát. Én felrohantam az emeletre, ahol még eddig nem voltam, szóval csak úgy céltalanul kóvályogtam, benyitottam a WC-be, ott nem volt senki, aztán rájöttem, hogy a WC-ben nem tartózkodhatok örökké, szóval hátrarakott kézzel elindultam az egyik szoba felé. Benyitottam, ott bent egy lány aludt, fogalmam sem volt, ki az, úgyhogy szép lassan elkezdtem kifele hátrálni a szobából, de az lett a vége, hogy ráléptem valami akármire, ami sípolt egyet.
- Harry, te vagy az? - Szólalt meg a félálomban lévő lány, én nem szóltam semmit, inkább szép lassan kihátráltam a szobából, és hagytam a szőke lányt aludni, nehogy azthiggye, hogy egy barna szeműhajú pedofil megakarja erőszakolni álmában. Lerohantam a lépcsőn, és a fiúk elállták az utamat, de ekkor szerencsére (aha SE) csöngetett a postás, vagyis valaki, és egy levelet dobott be a levélrésen. Én odarohantam, de nem nekem kellett volna. Kinyitottam a levelet, és magamban felolvastam a levelet. Az apámtól jött.
" Idefigyelj fiam!
Nemtudom, hogy hogy volt pénzed erre, de ha van egy kis eszed gyorsan visszajössz Magyarországra, és mindent úgy csinálsz, ahogy én akarom, akkor talán nem lőlek le, talán már nem büntetik, ha a dögöket lelövik... Bárcsak lenyelt volna az ótvaros anyád.
Apád "
Berohantam a nappaliba, és szó nélkül lekuporodtam, és elkezdtem sírni. És csak sírtam, és sírtam, a fiúk pedig beszéltek hozzá, a könnyeim már eláztatták a papírt, Louis odaült mellém, és megpróbált megnyugtatni, a vállamra tette kezét, de én csak csendben zokogtam. Végül bementem a konyhába, és fogtam egy kést, muszáj megtennem, most nem segíthet semmi. Ekkor azonban beléptek a fiúk, és fantasztikus összmunkával Harry oldalbacsiklandozott, Louis kitépte a kezemből a kést, és Zayn, Liam, Niall pedig kihurcoltak a nappaliba, miközben az ismeretlen szőke lány csak bámult, kicsit baromira fáradt volt, de megértem, mert elég fárasztó lehet velük lenni. Most viszont hihetetlen boldog voltaam, még senki nem avatkozott közbe ennyire az önsanyargatásomba.
- Nem is sejtettük, hogy ilyen súlyos a helyzet, tényleg nagyon sajnáljuk. - Mondta Liam, aki megint a charitybácsit játszotta, és mosolyogva ölelt meg, az összes többi fiúval együtt, végül szerencsétlen szőke csajszit is berángatták az ölelésbe.
- Na kkor ha már így találkozunk, David Moulding vagyok, kevésbé pedofil, mint amilyennek tűntem a szobában. - Nyújtottam kezet mosolyogva.
- Flor Rpdriguez vagyok, örvendek. - Szorított kezet velem, én pedig kicsit jobban éreztem magam.
- Szóval.... A családom a szeretettel nem volt túl bőkezű, ezért nagyon sokat szenvedtem, és mindig a szenvedésemnek a témáját körzővel idekarcoltam, borzalmasan, sőt annál is jobban fájt, de valahogy jobban éreztem magam utána. És hát... Inkább megmutatom. - Levettem a pólómat, és meglátszott a hátamon három párhuzamos "karmolás" nyoma. - Na ezt a mostoha anyukám csinálta, és van még néhány ostorcsapásnyom a drága apucikámnak köszönhetően. Szóval hát ez az én "történetem" .
Na Flornak szépen bemutatkoztam, és a többi srác is nagyokat nézett, de mindenki szemében inkább valamiféle szeretféleséget láttam, így nem éreztem megbánást amiatt, hogy elmondtam amit elmondtam. Sőt, megkönnyebbültem, talán itt BARÁTOKAT szerezhetek. Talán itt VIDÁM lehetek, és végül: talán SZABAD lehetek.