A nappaliban arra ébredtem, hogy már mindenki fent van, és arra várnak, hogy felkeljek. Mindenki nagy szemekkel bámulta, hogy éppen hogy kecmergek ki az ágyból, és a hihetetlen szégyent nem tudtam letörölni az arcomról, tudom, hogy egyszer kifognak rúgni. Niall morcosan nézett rám, megértettem, ezért gyorsan futottam, és hulla csöndben készítettem a kaját. A hangulat nyomott volt, bár aa lányok nem voltak itt, mint később megtudtam, elmentek bevásárolni. Niall figyelő tekintete kísért végig, és amint végeztem, megterítettem, elővettem a fülesem, és elmentem csöndben zenét hallgatni. Aztán jöttem lefelé a lépcsőn, és benéztem az étkezőbe, fojtott hangon beszélgettek, de értettem, mit mondanak...
- Louis nem kellett volna felvenned. Szerintem egyáltalán nem főz jól, mármint eddig jók voltak amiket csinált, de ez ehetetlen. - Mondta Niall, lehet, hogy igaza volt... De sietnem kellett...
- És mindennap végighallgatom, ahogy Perrievel énekelnek, az egyetlen dolog aminek örülök, hogy tényleg keményen dolgozik, és tényleg javul, de néha még mindig olyan borzasztó hamisak a hangjai... És minek hoztad egyáltalán ide? Biztos talált volna magának házat... - Mondta Harry. Ezek talán nem hangzanak olyan sértően, de nekem... A példaképeim szerint vagyok szar. Felrohantam, ezt már nem sikerült olyan halkan, és elegánsan, mint a lementelt. Louis szobájába mentem, és ott kifeküdtem. Egyszerűen nem bírtam ezekkel a szavakkal együttélni. Persze, magánbeszélgetés volt, és mindenki mérgesvolt, mert majdnem délkor ettek, pedig mint már megtudtam, elindítottam P!nk Don't Let Me Get Me című számát, és lefeküdtem a földre, csak bámultam, és énekeltem, bár ez alig tűnt fel. A hangom folyamatosan elcsuklott, de távolról sem úgy hangzott mint előtte, erősebb volt, és a mély hangokat is profin énekeltem ki. Aztán megláttam egy zöldségpucolót, és a sebemre néztem. Nemtudom, mi vezérelt akkor, de felkaptam, és.. Megint megtettem, megvágtam magam, a répaszagú büdös koszos pucolóval. Sustorgást hallottam a szoba elől, Liam, Zayn, és Louis szidták Harryéket, akik nagyon sajnálták láthatóan, de hallottam valami olyat is, hogy most miért énekel ilyen jól? De lehet, hogy más volt. Szóval csak néztem, ahogy folyik le a vér a kezemen, és éreztem,a hogy a rossz érzés távozik, de marad helyette a borzalmas fizikai fájdalom. Harry és Niall jöttek be, a többi három srác már nem volt ott. Hihetetlen ijedtséggel néztek rám, odarohantak, és felcibáltak a földről, mert én ott feküdtem, és nem tudtam, hogy hol vagyok, elég sok vért vesztettem, de szerencsére nem lett belőle kórház, ügyesen el lett látva a sebem, és amikor felkeltem Harry és Niall ültek az ágy mellett. Mosolyogtam, de erőtlenül, és szomorúan.
- Nézd, nagyon sajnálom, amit mondtam, egy idióta vagyok. - Kezdte Harry, aki láthatóan előre felkészült egy beszéddel. Niall meg olyan fejet vágott, mint aki képzeletbeli Word-be írja be a szöveget, amit mondani akart. - De nekem olyan furcsa, olyan mintha... Mintha mindenki elvárná, hogy tehetséges énekesnek nevezzelek, de szerintem te valaki vagy, akiből tehetség válhat. És nemtudom... Nagyon nem akartam, hogy ezt műveld, nagyon sajnálom. - Na ez nem volt előre megírva, kicsit bénácska volt, de az én válaszom sokkal menőbb volt:
- Öghmmmmm... - Mondtam nagy meggyőződéssel, hogy én valami értelmes mondatot mondok.
- Hidd el, én is nagyon sajnálom, és nagyon finom amit csinálsz, és rendes adagot, csak ideges voltam, a kajátlanság beszélt belőlem. Sajnálom. - Megöleltem mindkettőjüket, és csak bámultam utána.
- Összevérezted a répapucolómat, és a répás szőnyegemet. - Mondta Louis tettetett morcossággal, aztán odarohant, és megölelt, szeretek ölelkezni naaaaaaaaaa. És megnéztem a sebemet, és az orromra csapott:
- Ilyet többet nem csinálsz, mert ezt nem szabad, ez fáj neked, és mi szeretünk. - Mondta szomorú fejjel, Liam jól leszidta Niallt és Harryt, Zayn pedig megpróbált felvidítani, hogy nekem is van saját menő tetkóm. De még mindig úgy éreztem, mindenki kerüli a forró kását...
VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése