Kilencedik rész - Egy furcsa esemény beindít több furcsa eseményt..

Szóval körülbelül egy hét telt el azóta, hogy a fiúkat a konyhába küldtem, és történt egy két érdekes dolog, példáulFlor bemutatott egy lánynak, és... Azt hiszem teljesen szerelmes lettem... De a tudat, hogy úgysem tetszenék neki, megőrjített, alig ettem, kedvtelen voltam, és mindenkivel bunkóztam, aminek senki nem örült, mindenki kérdezte, mi a baj, szerencsétlen Flort egyszer meg is sirattam, mert egy bunkó pöcs voltam. De egyik nap Danielle teljesen lestrapáltan jött haza, és ekkor kezdtem rájönni, nemrossz dolog, ha lányokkal is tud barátkozni az ember. Szóval Danielle mindenkit nyaggatott, hogy menjen már vele nyújtani, mert az majd biztos feldobja. Hozzám is oda akart menni, de előtte felszólították, vagyis gondolom, mármint hogy izé... Szóval Danielle barátságosan mégis odajött, és megkérdezte:
- Teeee nem akarsz velem nyújtani jönni? - Kérdezte, én vidáman, ragyogó szemmel felpattantam, ugyanis szeretek nyújtani. Ugyanis a nyújtás néha nagy fájdalommal járt, és én hogyha éppen valamiért nem tudtam, vagy akartam kezet vágni... Akkor nyújtottam, nagyon hajlékony lettem, bár Danielle kétkedő pillantása és felszólítása elárulta, hogy ő bizony nem igazán bízik bennem, de amint beértünk egy ilyen konditerem féleségbe, és elindította a magnót, amiben éppen a Last First Kiss ment... az a szám a gyengém, komolyan. Lazán lementem spárgába, és minden probléma nélkül előrehajoltam, na jó itt voltak kissebb bajok, de nem volt bészes. Danielle elismerően füttyentett, és ő is lement spárgába. Így voltunk egy ideig, aztán hirtelen megszólalt:
- És kibe vagy szerelmes ennyire? - Elpirultam, amit nem látott ugyan, de tudtam, hogy tudja, hogyy milyen reakciót váltott ki belőlem.
- Miből gondolod, hogy az vagyok? - Kérdeztem élesen, de a hangomba egy kis sajnálaat is vegyült, így annyira nem sértődött meg a lány.
- Jajjj... Lehet, hogy a srácok ilyen vakok, de az, hogy alig eszel, bunkó vagy, már bocs, és hogy állandóan szerelmes számokat hallgatsz részemről egyértelmű. - Mondta kis gúnnyal a hangjában. Jogos, gondoltam magamban, de akkor is sértő, hogy ennyire ismeri a gondolataimat, pedig alig beszéltünk.
- Jade Thirwallba. - Mondtam lemondóan, Danielle megkönnyebbülten sóhajtott.
- Ez remek.. Amióta találkoztatok a klipforgatások közben állandóan rólad beszél... - Mondta úgy, mintha én még soha nem hallottam volna őt Liam hatalmas... khm... szívéről ömlengeni. De azért nagyon megnyugodtam, és tiszta vidáman nyújtottam, és az egészet megkoronázta az, amikor Danielle megkért, hogy táncoljak valamit. Tudni való rólam, hogy elég hosszú ideig táncoltam... Több műfajt is kipróbáltam, a balettot is, de azt hamar befejeztem, de legalább hajlékony lettem. Szóval a Heart Attackre táncoltam, csak úgy, semmi koreográfia vagy ilyesmi, teljesen természetesen. Danielle a tánc végén elképedve mosolyogva nézett rám:
- Hát... tudom, hogy komoly munkád van, de... Szóval a Little Mix turnéra megy hamarosan, és... Kiírtak egy pályázatot, hogy táncost keresnek. Holnap lesz a meghallgatás, és gondoltam, talán benézhetnél. Csak mondták a lányok, hogy nézzek valakit, akit jónak gondolok. És férfi táncosban így is hiány van. - Na jó. Itt. Totálisan. Szívrohamot. Kaptam. Igen, ez teljesen igaz, imádtam táncolni, de amint anya meghalt, abba kellet hagynom, mert 1: apám utálta a táncot 2: egy nyomorék volt, aki nem volt hajlandó fizetni. De ezt ne részletezzük. Szóval leugráltam a lépcsőn, aminek következtében majdnem meghaltam, de ez nem zavart, most már hirtelen mindenkivel kedves voltam, és nem nagyon érdekelt, hogy mekkorát röhögtek rajtam, ugyanis beközöltem Perrienek, aki a körmeit tisztogatta, szegényre a frászt hoztam, hogy holnap bizony én leszzek a nyerő, ha meg nem, akkor is, mert igen. Mindenki nézett, de láthatóan csak Perrie és Danielle értette meg, Flor pedig mosolygott. Láthatóan örült annak, hogy vidám vagyok, ugyanis senki nem ismert annyira, mint ő...

VÉGE