Nyolcadik rész - Nem megy ez nekem...

Elgondolkodtatok már rajta, hogy vajon miért nem megy nektek valami? Például az, hogy boldogok legyetek? Vagy az, hogy ne sértődj meg teljesen értelmetlen apróságokon? Én szinte mindig, de nem jutok dűlőre sosem... De valahogy más volt itt, valami olyasmi volt, mint valami védelmező hely, távol volt tőlem mindenféle probléma, és az életem egyre jobb lett... Kivéve, hogy magányos voltam, eddig fel sem tűnt, hogy mennyire... Talán mert benne voltam a ködben, hogy nekem mennyire baromira jó, hogy itt lehetek... De akkoris hiányzott valaki, mármint valaki, aki nem csak mint barát volt ott. Ez szerencsére senkinek nem tűnt fel, még Flornak sem, és nem is nagyon említette  meg, csak néha kérdezett, hogy milyen lányok jönnek be. De semmi komoly, ennek örültem, de mégis vártam, hogy valakinek feltűnjön, hogy héééé valami nincs rendben. De senkinek nem tűnt fel, ezért néha voltak hiszti rohamaim, de amúgy mindent összefoglalva megvoltam. Szóval az előző nap után felkeltem, és elindultam a konyhába, végre időben, és a kezem is kezdett meggyógyulni, szóval vidáman álltam neki a sütésnek, és énekelgettem, persze nem sokat, mert megint felkeltek mindenkit, ami nem lenne jó, mert azt hinnék, hogy kész a kaja. Szóval sütögettem, és közben azon járt az eszem, hogy ma kéne valamit csinálnunk, nem csak ülni, bár a fiúk így is elég sokat dolgoznak, szóval fogalmam sincs róla, hogy mennyire van kedvük hozzá, majd kiderül. A kaja kész lett, levettem a tűzről, megterítettem, és felrohantam, és mindenkihez benyitottam, hogy reggeli, Flor és Harry voltak a legfurcsább pozicióban... Nem szóltam semmit, de végig ezen mosolyogtam reggeli közben, de nem tűnt fel senkinek, szóval nem volt semmi baj... Aztán felajánlottam, hogy csináljunk valamit, és ne csak üljünk itthon.
- Khm... Mr. Moulding, ha tudná, mi itt komoly fizikai munkát végzünk, ezt ülésnek hívják, és sokkal fárasztóbb, mint amilyennek tűnik. - Mondta Louis a répáját rágcsálva. és azért nyúlt, amit Harry elvett tőle, hogy bosszantsa.
- Hát akármilyen nehéz is, nem árt a testmozgás, és perszevannak rajongóitok is... - Mondtam komolyan.
- A number one rajongónk te vagy. - Nyújtotta ki nyelvét Louis, mire én elpirultam, de határozottan válaszoltam:
- Ez nem így van, én csak a legszerencsésebb rajongótok vagyok, de sokan sokkal nagyobb rajongók nálam. - Mondtam, kicsit sértődött hangon, mert belegondoltam, hogy ha nem én lennék, másnak is ezt mondták volna.
- Hé nyugi van... Akkor  se akarok kimozdulni, mert fáradt vagyok, sok munka van ám... De holnapra készülj fel, mert velünk jössz... - Mondta Liam mosolyogva. Sejtelmem sem volt, hogy hova, de a mosolyából ítélve nagyon fogok örülni neki, vagy nagyon nagyon gonoszak lesznek velem... De nagyon izgultam, ezért Florhoz fordultam, aki láthatóan be volt avatva.
- Naaaaaaaaaaaaaaaaaaaa legalább te mondd el nekem, mert ha nem, megint rohanok a késért. - Fenyegetőztem tökéletes pókerarccal, mire Liam és Louis lefogtak, a többiek elállták az utamat... Elképesztően jól esett, és meg is lepett. Flor csak nézett, hogy milyen gyorsak voltam, én pedig egyenként megöleltem őket, mert olyan jól esett, Flort is, őt pedig azért, amit eddig tett értem, a nap többi része azzal ment el, hogy a fiúk idegesítő utalásokat tettek, ezért nekik kellett megoldani a főzőcskézést, amíg én a nappaliban Florral beszélgettem.
- Hát ezt elintézted, nekem miért nem kell főznöm? - Kérdezte.
- Mert miattad nem csődölhet be a biztosítótársaság. - Mondtam nevetve, az egész este így telt, bár meglett e böjtje, mégpedig ez, hogy én nem vacsizhattam, de aszag alapján, azthiszem én voltam a legjobb helyzteben....

VÉGE