Harmadik rész - Barátok, Vidámság, Szabadság

Életem legvidámabb kelése volt, na jó, ha azt nem nézzük, hogy iszonyatos hátfájással ébredtem. De azért jó volt, mert egy vaku keltett, ami történetesen Louis telefonjából származott, és engem fényképezett le, hogy hogy alszom. Cseles, indeed nagyon cseles. Szóval amint felkeltem, pizsamában végigkergettem az egész házban, ilyen kiáltásokkal, hogy:
- Ha felrakod Twitterre megöllek. - Teljesen jól éreztem magam, maximum kicsit fájt, hogy minden második dologba bevertem a lábam, és Louis végül felrakta a képet. És ennek hatására a twitterem kapott rengeteg követőt, mert nagyon nagyon sokan bekövettek. Haha vicces volt, főleg, hogy egy csomóan levették a tiltást, pedig sokat kaptam ám. De sajnos a rhoaangászás közben nem figyeltem eléggé, és meglátszott a kezemen a heg. Én mosolyogva futottam oda, de az összes fiú már-már morcos fejjel nézett rám, de inkább kíváncsiságot éreztem.
- Az mi a kezeden? - Kérdezte mély, kedvesen érdeklődő, szinte nagymamás hangon Liam.
- Hát... Főzés közben volt baleset, és... - Hazudtam, abban már egész jó voltam, de ez az eddigi leggyengébb.
- Aha, és most próbálj meg igazat mondani. - Mondta Zayn, komoly arccal, mindenki úgy nézett rám, mint aki megölt egy kiskutyát. Én felrohantam az emeletre, ahol még eddig nem voltam, szóval csak úgy céltalanul kóvályogtam, benyitottam a WC-be, ott nem volt senki, aztán rájöttem, hogy a WC-ben nem tartózkodhatok örökké, szóval hátrarakott kézzel elindultam az egyik szoba felé. Benyitottam, ott bent egy lány aludt, fogalmam sem volt, ki az, úgyhogy szép lassan elkezdtem kifele hátrálni a szobából, de az lett a vége, hogy ráléptem valami akármire, ami sípolt egyet.
- Harry, te vagy az? - Szólalt meg a félálomban lévő lány, én nem szóltam semmit, inkább szép lassan kihátráltam a szobából, és hagytam a szőke lányt aludni, nehogy azthiggye, hogy egy barna szeműhajú pedofil megakarja erőszakolni álmában. Lerohantam a lépcsőn, és a fiúk elállták az utamat, de ekkor szerencsére (aha SE) csöngetett a postás, vagyis valaki, és egy levelet dobott be a levélrésen. Én odarohantam, de nem nekem kellett volna. Kinyitottam a levelet, és magamban felolvastam a levelet. Az apámtól jött.
" Idefigyelj fiam!
Nemtudom, hogy hogy volt pénzed erre, de ha van egy kis eszed gyorsan visszajössz Magyarországra, és mindent úgy csinálsz, ahogy én akarom, akkor talán nem lőlek le, talán már nem büntetik, ha a dögöket lelövik... Bárcsak lenyelt volna az ótvaros anyád.
Apád "
Berohantam a nappaliba, és szó nélkül lekuporodtam, és elkezdtem sírni. És csak sírtam, és sírtam, a fiúk pedig beszéltek hozzá, a könnyeim már eláztatták a papírt, Louis odaült mellém, és megpróbált megnyugtatni, a vállamra tette kezét, de én csak csendben zokogtam. Végül bementem a konyhába, és fogtam egy kést, muszáj megtennem, most nem segíthet semmi. Ekkor azonban beléptek a fiúk, és fantasztikus összmunkával Harry oldalbacsiklandozott, Louis kitépte a kezemből a kést, és Zayn, Liam, Niall pedig kihurcoltak a nappaliba, miközben az ismeretlen szőke lány csak bámult, kicsit baromira fáradt volt, de megértem, mert elég fárasztó lehet velük lenni. Most viszont hihetetlen boldog voltaam, még senki nem avatkozott közbe ennyire az önsanyargatásomba.
- Nem is sejtettük, hogy ilyen súlyos a helyzet, tényleg nagyon sajnáljuk. - Mondta Liam, aki megint a charitybácsit játszotta, és mosolyogva ölelt meg, az összes többi fiúval együtt, végül szerencsétlen szőke csajszit is berángatták az ölelésbe.
- Na kkor ha már így találkozunk, David Moulding vagyok, kevésbé pedofil, mint amilyennek tűntem a szobában. - Nyújtottam kezet mosolyogva.
- Flor Rpdriguez vagyok, örvendek. - Szorított kezet velem, én pedig kicsit jobban éreztem magam.
- Szóval.... A családom a szeretettel nem volt túl bőkezű, ezért nagyon sokat szenvedtem, és mindig a szenvedésemnek a témáját körzővel idekarcoltam, borzalmasan, sőt annál is jobban fájt, de valahogy jobban éreztem magam utána. És hát... Inkább megmutatom. - Levettem a pólómat, és meglátszott a hátamon három párhuzamos "karmolás" nyoma. - Na ezt a mostoha anyukám csinálta, és van még néhány ostorcsapásnyom a drága apucikámnak köszönhetően. Szóval hát ez az én "történetem" .
Na Flornak szépen bemutatkoztam, és a többi srác is nagyokat nézett, de mindenki szemében inkább valamiféle szeretféleséget láttam, így nem éreztem megbánást amiatt, hogy elmondtam amit elmondtam. Sőt, megkönnyebbültem, talán itt BARÁTOKAT szerezhetek. Talán itt VIDÁM lehetek, és végül: talán SZABAD lehetek.